Példasztorik
Mesi
Mesivel (a Compocity TM megálmodójával) hosszú utat jártunk be együtt. A közel féléves munkánk során foglalkoztunk önértékeléssel, konfliktushelyzetekkel, határkezeléssel, időbeosztással és még egyéb privát témákkal is. Lenyűgöző erőfeszítéseket tett magáért, de továbbra is úton van, remélhetőleg a számára megfelelőn.
Mira
A kamaszkor egy borzasztó érzékeny időszak, nehéz lavírozni benne. Mira sokat dolgozott, hogy egészséges legyen, de ebben is hajlamos túlhajszolni magát, testképzavarral küzd. Fél év alatt sikerült eljutnunk az öngondoskodásig, kialakítottunk egy fenntartható rendszert az életében: kevésbé éhezteti, kevésbé edzi- vagy kevésbé eszi túl magát, ill. ha esetleg mégis, kevésbé bűntudatol miatta.
Feri
Elköteleződött a saját fejlődése irányában; kezdi elfogadni magát kívül-belül; felismerte, hogy sokkal lazább, természetesebb és határozottabb, ha csak úgy jelen van és nem görcsöl azon, hogy mások mit gondolnak róla; különválasztotta, hogy min tud változtatni és mire nincs befolyása ; rájött, hogy az a tulajdonsága, amit eddig negatívnak gondolt, rengeteg lehetőséget is hordoz (segítőkész); elkezdett célokat kitűzni, azokat priorizálni és a megvalósításon dolgozni.
Evelin
Evelin az ‘Újratervezés’ címet adta a közös munkának. Abból indultunk ki, hogy ránézünk a jelenlegi szerepeire (azaz: kétgyermekes anya, ‘logisztikus’, nő, társ, pedagógus, hivatástudattal élő – de a helyét még kereső, testvér, gyermek, gyászoló, végtelenül rugalmas, ambivalens, az élet dolgait egyszerre türelmetlenül és elfogadóan/elengedően, valamint játékkal/tánccal/humorral kezelő ember) aztán valahogy túlmentünk ezeken, de azért integrálva mégis máshova lyukadtunk ki.
Petra
Kíváncsiságból jelentkezett az ÉletRetusra. Beszéltünk arról, hogy ki ő, honnan jön és sokat foglalkoztunk azzal, hogyan hozza meg a döntéseit. A tanácsadások segítettek számára abban, hogy rátaláljon egy külföldi, majdnem 1 éves közösségi és önismereti kurzusra, amelyre a jelentkezési folyamat végén sikeresen felvételt nyert. Jelenleg már ennek a programnak a résztvevője és úgy érzi, hogy a helyére került.
Amikor a fényképek készültek, azt az ívet jártuk végig, hol tart jelenleg, milyen terheket visz magával, mit hagy maga mögött, mi vár rá és mit remél.
Fati
A szociális szorongásával dolgoztunk, ezen belül kifejezetten azt vizsgáltunk, hogy társas helyzetekben sokszor nem meri hitelesen kifejezni magát; erőltetettnek érzi a mozdulatait és a mondatait. Foglalkoztunk a “komfort zónából való kilépés” vs. önelfogadás kérdéskörével.
A fotózás alatt ránéztünk olyan helyzetekre, ahogyan általában viselkedni szokott, ezen belül, mikor érzi magát biztonságban, mikor feszeng; majd készítettünk képeket a vágyott szerepeiről, és végül arról is, amikor valóban felszabadult, önazonos.
Nem sokkal az együttműködésünket követően beszámolt egy sikerélményéről, amikor végre őszintén és tisztán el tudta mondani a véleményét egy számára fontos személynek.
Móni
Gina fotográfus vizsgamunkájára jelentkezett modellként. A projekt “Mégis mégsem” névre hallgatott és olyan történeteket jelenített meg, amelyek bekövetkezésére minden lehetőség adott volt, de aztán másként alakultak.
Móni orvosnak tanult, dolgozott mentősként, jelenleg viszont egy saját vállalkozása van: ékszerek csomagolás- és arculattervezésével foglalkozik. (StyleBox)
A közös munka hatására felismerte, mennyire fontos az a szupportív hozzáállás, amit az egészségügyi múltjából hoz (illetve ami a személyiségének is része). Azóta tudatosan is kifejezi az ügyfelei számára, hogy ez az attitűd a hozzáadott érték az általa nyújtott szolgáltatásban.
Kapcsolat
